THE NON-ORGANIC THEORY OF THE GENESIS OF PETROLEUM

Samar Abbas

Recent advances in interdisciplinary fields as diverse as astrophysics, cosmogeophysics, nuclear geology, etc. have led to interesting developments in the non-organic theory of the genesis of petroleum. This theory, which holds that petroleum is of an abiogenic primordial origin, provides an explanation for certain features of petroleum geology that are hard to explain within the standard organic framework. If the non-organic theory is correct, then hydrocarbon reserves would be enormous and almost inexhaustable.

INTRODUCTION

Petroleum is the foundation of this Industrial Civilization. It is from petroleum that the world obtains its chemicals, its fuel for automobiles, engines, airplanes, etc. and its energy supply for its power stations. Empires have risen and fallen due to the annexation or loss of oil fields. Hence, the origin of petroleum and the assurance of future energy supplies is of the utmost importance if this world is to continue as it is. It is generally believed that currently recoverable crude oil resrerves will be nearing exhaustion within a few decades. This estimate is based on the conventionally accepted (organic) theory of the origin of petroleum.
However it does not necessarily follow that this civilization will fall into darkness. The origin of petroleum still, despite the immense amount of research devoted to it, has more uncertainties concerning it than any other common natural substance.
There are two basic frameworks : the standard organic theory; and the nonorganic theory. The former holds that petroleum is of an organic origin and is the currently favoured proposal. It predicts limited reserves worldwide; moreover Indian reserves are predicted as minimal. The latter maintains that it is of a non-organic genesis, supposedly of primordial origin. On the basis of this theory, oil resources would be much larger than those predicted by the biogenic theory. India, oil-poor in the biogenic framework, is predicted to be oil-rich in the non-organic one.
Unfortunately the abiogenic theory and its implications are not well known. Moreover, both opposing sides have taken uncompromising, even fundamentalist views on occasions. There is hence a crucial need, especially for nations such as India, to objectively assess the situation and investigate the latter possibility more carefully; especially since, as we shall discuss below, the evidence in favour of either candidate is inconclusive and the question still remains an open one.

THE ORGANIC THEORY

Outline

The organic theory holds that the first stage of the genesis of petroleum involves plankton (single-celled organisms that float on the oceans). These die and gradually accumulate on the ocean floor. Other sediments start accumulating too, and after a few million years the plankton are buried under several km of sediment. The plankton, which have remained unoxidised, under the increased values of pressure and temperature, are now transformed into kerogen. Under favourable conditions of time and temperature this kerogen, after further burial and heating, is transformed, via cracking, into petroleum and natural gas. These then migrate towards the surface and end up either reaching it (and drying up to yield bitumen or tar) or being arrested on the way in traps (where, millions of years later, drillers of the present industrial age make their big strikes).

Advantages

Traditionally, the following points have been considered as supporting the biological theory:
(1) Since it is known that hydrocarbons can be produced by photosynthesis, it is natural to expect petroleum to be of an organic origin.

Elmélet a kőolaj szervetlen eredetéről

Samar Abbas

Az asztrofizikában, kozmogeográfiában, nukleáris geológiában és egyéb kutatási területeken elért legújabb áttörések igen érdekes módon járultak hozzá a kőolaj szervetlen eredetét bizonyítani igyekvő elmélet továbbfejlesztéséhez. Ez, a kőolaj abiogenikus őseredetének tézisét valló elmélet, a kőolajföldtan néhány olyan sajátos problémájára vonatkozóan szolgál magyarázattal, melyeket a hagyományos szervetlen elmélet keretein belül nem lehet kielégítőén megmagyarázni. Amennyiben a szervetlen elmélet helytálló, szénhidrogén tartalékaink irdatlanok, szinte kimeríthetetlenek.

Bevezetés

A kőolaj az ipari társadalom alapját képezi. Kőolajból nyerjük vegyszereinket, gépkocsiink, gépeink, repülőgépeink stb. üzemanyagát, valamint erőműveink hajtóanyagát. Olajmezők megszerzése, illetve elvesztése birodalmak emelkedését, illetve letűnését idézte elő. Ennélfogva tehát a kőolaj eredetének tisztázása és a jövő energiaellátásának biztosítása elsőrendű fontossággal bírnak a jelen világrend fenntartásának szempontjából. Általánosan elfogadott nézet, hogy a jelenlegi körülmények között kiaknázható nyersolajkészletek néhány évtizeden belül a kimerülés határán lesznek. Ez a becslés a kőolaj származásának hagyományosan elfogadott (szerves) elméletén alapszik.
Mindazonáltal ez nem fog szükségképpen civilizációnk pusztulásához vezetni. A kőolaj eredetének tisztázását célzó rendkívül kiterjedt kutatások ellenére még mindég sokkal több a homály ebben a kérdésben, mint bármely egyéb természetben előforduló szubsztancia eredetével kapcsolatban.
A kérdést illetően két alapvető megközelítés létezik: a hagyományos szerves elmélet és a szervetlen elmélet. Az első, jelenleg általánosan elfogadott elmélet szerint a kőolaj szerves eredetű. Ez az elmélet a világszerte jelenlevő kőolajkészleteket korlátozottaknak feltételezi, ezen belül az indiai kőolajtartalékokat minimálisaknak. A második elmélet szervetlen, feltehetőleg ősi eredetet tulajdonít a kőolajnak. Ez utóbbi elmélet alapján a kőolajkészletek sokkal nagyobbak lennének, mint a biogenikus elmélet alapján feltételezettek. A biogenikus teória által olajban szegénynek minősített India a szervetlen elmélet értelmében gazdag tartalékokkal rendelkezik.
Sajnos az abiogenikus elmélet és implikációi nem kellőképpen ismertek. Másfelől viszont a vitában szembenálló felek részéről gyakran merev, sőt egyenesen fundamentalista hozzáállás tapasztalható. Ennélfogva tehát sürgető szükség mutatkozik, mindenekelőtt India és a hozzá hasonló helyzetben lévő országok szempontjából, a helyzet objektív felmérésére és az utóbb említett lehetőség gondosabb elemzésére, annál is inkább, minthogy, amint ezt a továbbiakban részletesebben kifejtjük, a két elismerésre váró elmélet egyike mellett sem szólnak döntő bizonyítékok, s így a kérdés mindmáig nyitott.

A szerves elmélet

vázlatos ismertetés

A szerves elmélet szerint a kőolaj keletkezésének első stádiumát a plankton (az óceánok felszínén lebegő egysejtű élőlények) képezi. Elpusztulván, ez az óceán fenekén fokozatosan halmozódik. Egyidejűleg egyéb üledékek halmozódása is elkezdődik, aminek eredményeképpen néhány millió év leforgása alatt pár kilométeres üledékréteg fedi be a planktont. Az oxidálatlan állapotában megmaradt plankton ekkor a megnövekedett nyomás és hőmérséklet hatására kerogénné alakul. Az ily módon eltemetett és hőhatásoknak kitett kerogén azután, amennyiben a hőmérséklet idő függvényében történő változása megfelelően alakul, hőbontás útján kőolajjá, valamint földgázzá alakul át. Ezek a végtermékek ezután a felszín felé vándorolnak, és vagy elérik azt (s kiszáradva bitumenné, illetve szurokká alakulnak) , vagy az útjukba eső üregekben megrekednek (ahol is, évmilliókkal később, a jelen ipari éra olajkutatói mint szenzációs leletekre bukkannak rájuk).

az elmélet előnyei

A biológiai elmélet mellett szóló tételeket hagyományosan a következő pontokban szokták összefoglalni:
(1) Minthogy ismert tény, hogy szénhidrogének fotoszintézis útján létrejöhetnek, önként adódik a feltevés, hogy a kőolaj szerves eredetű.

Auslandsbanken in Osteuropa

Von Claudia M. Buch*

Gradualismus bei der Bankenreform

Die mittel- und osteuropäischen Reformstaaten haben bei der Reform ihrer Bankensysteme zweifelsohne erhebliche Fortschritte gemacht. Das sozialistische Monobankensystem wurde aufgelöst, mit der Privatisierung der staatlichen Banken wurde begonnen, das Problem notleidender Kredite in den Bilanzen der Banken wurde zumindest in Teilen gelöst und neue Regelungen der Bankenaufsicht wurden schrittweise implementiert. Allerdings hat sich das Tempo der Reformen nach diesen ersten Erfolgen verlangsamt. Insbesondere die Privatisierung der großen Staatsbanken kam nur zögernd voran; durch direkte und indirekte Beteiligungen an den aus der Monobank ausgegliederten Geschäftsbanken haben die Regierungen daher noch immer einen erheblichen Einfluß auf die Bankensysteme. Dieser Einfluß wird zwar nicht unmittelbar zur Lenkung der Kreditvergabe genutzt, er führt jedoch dazu, daß sich durchgreifende Reformen der Banken und Ansätze zur Umstrukturierung von Unternehmen oft in einem Geflecht politischer Rücksichtnahmen verfangen.
Eine Möglichkeit, den staatlichen Einfluß auf die Bankensysteme zu begrenzen und die Effizienz der inländischen Banken zu erhöhen, besteht darin, die Banken einem verstärkten Druck durch ausländische Konkurrenz auszusetzen. Dieser Druck kann sowohl direkt über den Markteintritt von Auslandsbanken als auch indirekt über die Liberalisierung des Kapitalverkehrs entstehen. Jedoch bleibt der Marktzugang für Auslandsbanken in den meisten Ländern Beschränkungen unterworfen, und auch der Kapitalverkehr wurde bisher nicht vollständig freigegeben. Insbesondere die Beteiligung von Auslandsbanken an der Privatisierung der staatlichen Banken wurde in den meisten Ländern über weite Strecken des Transformationsprozesses begrenzt. Diese Beibehaltung von Zugangsschranken wird häufig mit unzureichenden Fortschritten bei der Reform der heimischen Banken und nicht zuletzt mit der Furcht vor einer Dominanz ausländischer Kreditinstitute begründet.
Im Hinblick auf ihre geplante Aufnahme in die Europäische Union (EU) müssen die Reformstaaten Mitteleuropas ihre Politik gegenüber Auslandsbanken zum Teil neu formulieren. So ist bereits in den Assoziierungsabkommen, die 1991 mit der EU geschlossen wurden und die mittlerweile in den meisten Ländern in Kraft getreten sind, festgelegt, daß bestehende Zugangsbeschränkungen nach einer fünfjährigen Übergangsperiode schrittweise abgebaut werden und nach zehn Jahren entfallen müssen. Grundsätzlich sind bei einer Aufnahme in die EU alle noch bestehenden Beschränkungen des Kapitalverkehrs abzubauen; hierzu zählen auch Einschränkungen des freien Marktzugangs für ausländische Banken. Allerdings sind Ausnahmen solange zulässig, wie dies aus geld- oder bankenaufsichtsrechtlichen Gründen notwendig erscheint. Für die Wirtschaftspolitik stellt sich daher die Frage, ob von diesen Ausnahmeregelungen Gebrauch gemacht werden soll oder ob eine umfassende Liberalisierung mit der vollen Anerkennung der Bankenrichtlinien der EU vorzuziehen ist. Auf Grundlage einer Mindestharmonisierung der Regeln der Bankenaufsicht würden EU-Banken dann in ihrem Heimatland der Bankenaufsicht unterliegen, und es müßten Banklizenzen anderer EU-Länder anerkannt werden.
Das Ziel dieses Beitrags ist es, Argumente, die für bzw. gegen eine Liberalisierung des Marktzutritts ausländischer Banken sprechen, zu prüfen, den institutionellen Rahmen für die Tätigkeit von Auslandsbanken darzustellen und eine Analyse der bisherigen Rolle der Auslandsbanken im Transformationsprozeß vorzunehmen. Die Erfahrungen der hier betrachteten Länder (Polen, Tschechische Republik und Ungarn) dienen dann auch dazu, Lehren für die übrigen Reform Staaten herzuleiten.

Freier Marktzutritt für Auslandsbanken?

Notleidende Kredite und die optimale Sequenz der Bankenreform

Ein Argument gegen eine schnelle Liberalisierung des Marktzutritts ausländischer Banken kann aus der Belastung der inländischen Banken mit notleidenden Krediten hergeleitet werden. Diese notleidenden Kredite stellen zum Teil das Erbe der planwirtschaftlichen Vergangenheit dar; zum Teil sind sie aber auch Ergebnis einer unsoliden Kreditvergabe nach Einführung marktwirtschaftlicher Rahmenbedingungen im Bankensektor. Trotz einer Reihe von Programmen zur Rekapitalisierung der ehemaligen Staatsbanken, der Schließung kleinerer insolventer Banken und Verbesserungen bei der Neuvergabe von Krediten haben Banken in Transformationsländern noch immer erhebliche Forderungsausfälle zu verkraften. Ende Juni 1996 waren rund 35 vH aller Bankkredite in der Tschechischen Republik als zweifelhaft oder bereits verloren klassifiziert. Ähnliche Werte waren in den Vorjahren auch in Polen und Ungarn registriert worden; hier waren die Anteile notleidender Kredite allerdings auf 14 vH (13 vH) Ende September (Ende Juni 1996) gesunken.1 Inländische Banken, die in hohem Maße mit notleidenden Krediten belastet sind, müssen hohe Rückstellungen bil-den und können daher mit effizienter operierenden Auslandsbanken häufig nicht konkurrieren.
Neben einem hohen Abschreibungsbedarf auf ausstehende Forderungen verursacht die Notwendigkeit zur Modernisierung des Bankensystems hohe Kosten für die inländischen Banken.

1 Eine Erklärung für diese stark abweichenden Werte kann darin gesehen werden, daß quasi risikolose Forderungen an die Regierung mitberücksichtigt werden, die für die Banken in Polen und Ungarn ein ungleich höhere ……..

Claudia M. Buch

Külföldi bankok Kelet–Európában

A bankreform fokozatosságáról

Közép- és Kelet-Európa reformállamai kétségkívül jelentős eredményeket értek el bankrendszereik megreformálásának terén. A szocialista egybankrendszert megszüntették, megkezdődött az állami bankok magánosítása, a bankok mérleghiányának problémájára sikerült, legalábbis részleges megoldást találni, s folyamatban van új bankfelügyeleti rendszabályozás meghonosítása is. Mindazonáltal eme kezdeti sikereket követően a reformok üteme lelassult. Elsősorban a nagy állami bankok magánosítása veszített lendületéből; ennélfogva a kormányzatok az állami bankokból kivált kereskedelmi bankokban való közvetlen, vagy közvetett részesedéseik révén továbbra is jelentős befolyást gyakorolnak a bankrendszerekre. S jóllehet ezen befolyásaikkal a kölcsönfolyósítás közvetlen meghatározása formájában nem élnek, azok mégis oda vezetnek, hogy az átfogó bankreformok és a vállalatok átszervezésére irányuló kezdeményezések gyakran politikai meggondolások szövevényes hálóján akadnak fenn.
A bankrendszerekre gyakorolt állami befolyás korlátozásának és a belföldi bankok hatékonysága növelésének egyik módja a szóban forgó bankokra nehezedő nyomás külföldi konkurencia által történő fokozása lenne. Ez a nyomásfokozás létrejöhet közvetlenül a külföldi bankoknak az illető ország piacán történő megjelenése révén, valamint közvetett úton, a tőkeforgalom liberalizálásával. Az államok többsége azonban csak korlátozásokkal teszi hozzáférhetővé piacát a külföldi bankok számára, s egyelőre a tőkeforgalom teljes felszabadítása is várat magára. Mindenekelőtt a külföldi bankoknak az állami bankok magánosításában való részvétele került a legtöbb országban korlátozásra az átalakulási folyamat jelentős szakaszán. A külföldi tőkebeáramlás ilyetén korlátozása többnyire az illető országban végbement bankreformok nem kielégítő mértékével s nem utolsósorban a külföldi hitelintézmények dominanciájától való félelemmel magyarázható.
Tekintettel tervezett európai uniós felvételükre Közép- Európa reformállamai kénytelenek lesznek a külföldi bankokkal szemben tanúsított magatartásukat részben újraértékelni. Ennek értelmében már az EU-val 1991-ben kötött és időközben az országok többségében hatályba lépett társulási egyezmények is kimondják, hogy a fennálló, a külföldi tőke beáramlását gátló korlátozások ötévi átmeneti időszakot követően fokozatosan leépítendőek, hogy azután tíz év elteltével teljesen megszűnjenek. Az EU-s felvétel alapfeltételei közé tartozik minden még fennálló tőkeforgalom-korlátozás feloldása, a piac hozzáférhetőségének külföldi bankokkal szembeni korlátozását is beleértve. Kivételek persze megengedhetőek, amenynyiben ez pénz-, vagy bankfelügyeletjogi meggondolásból szükségesnek mutatkozik. Feltevődik tehát a gazdaságpolitikai kérdés, vajon alkalmazásra kerüljenek-e az említett kivételi szabályozások, vagy inkább az EU bankirányelveinek maradéktalan elismerésén alapuló, átfogó liberalizálás részesítendő előnyben. Az EUországok bankjai ebben az esetben az illető országban belföldön a bankellenőrzési előírások szükséges minimális összehangolása alapján esnének bankellenőrzés alá, és szükséges lenne más EU-országok banklicenceinek elismerése.
A jelen cikk célkitűzései közé tartozik a külföldi bankok piaci behatolási lehetőségének liberalizálása melletti, illetve elleni érvek mérlegelése, a külföldi bankok tevékenysége intézményes kereteinek az ismertetése, valamint kísérletet tenni a külföldi bankoknak az átalakulási folyamatban játszott eddigi szerepe kiértékelésére. A jelen vizsgálat tárgyát képező országok (Lengyelország, a Cseh Köztársaság és Magyarország) tapasztalatai szolgáljanak tanulságul a többi reformállam számára is.

Hozzáférhetővé tenni a piacot a külföldi bankok számára?

Bajba jutott hitelek és a bankreform optimális menete

A piac külföldi bankok számára történő mielőbbi hozzáférhetővé tétele ellen szóló érvek egyike a belföldi bankok bajbajutott hitelek általi megterheltségében keresendő. Eme bajbajutott hitelek részben a tervgazdálkodó múlt örökségeként jelentkeznek; részben azonban a piacgazdasági keretfeltételek bankszektorban történő bevezetése utáni tisztességtelen hitelnyújtás eredményeként adódnak. Az egykori állami bankok újratőkésítését célzó programok egész sora, a kisebb fizetésképtelen bankok felszámolása, valamint az újabb hitelnyújtások terén foganatosított reformok ellenére a reformállamok bankjai továbbra is tetemes követeléshiánnyal küszködnek. A Cseh Köztársaságban például 1996 júniusának végén valamennyi bankhitel teljes összegének 35 százaléka lett kétes, illetve elveszett hitelnek minősítve. Lengyelországban és Magyarországon is hasonló értékeket regisztráltak az elmúlt években; jóllehet ezekben az országokban a bajbajutott hitelek részaránya szeptember végére (1996. június végére) 14 százalékra (13 százalékra) csökkent.1A bajbajutott hitelekkel nagymértékben terhelt belföldi bankok jelentős tartalékképzésre kényszerülnek, s így a hatékonyabban működő külföldi bankokkal szemben gyakran nem versenyképesek.
A be nem folyt követelések szükségszerű leírása mellett a bankrendszer korszerűsítésének szükségessége is jelentős kiadásokat ró a belföldi bankokra.

1 Eme lényegesen eltérő értékek magyarázata abban keresendő, hogy a kormányokkal szembeni, úgyszólván kockázatmentes követeléseket is magukban foglalják, melyek a lengyel és a magyar bankoknál sokkal nagyobb arányban vannak jelen, mint a cseh bankoknál.

La mise en situation psychosociale et son contrôle

Etudier les phénomènes psychosociaux suppose soit leur observation dans les milieux où ils se manifestent, soit leur production ou leur reproduction dans des conditions qui permettent leur contrôle, que ce soit en laboratoire ou dans des lieux où ils puissent être provoqués d'une façon qui paraisse naturelle, par exemple au sein de collectivités ou de groupes déjà constitués.
L'observation en milieu naturel, qui est la méthode privilégiée de l'ethnologie, est relativement peu pratiquée en psychologie sociale. Elle implique pour le psychosociologue l'acquisition du statut d'observateur participant soit de façon manifeste, soit en demeurant incognito. Les conditions qui permettent la présence d'un observateur sans que les phénomènes que l'on veut étudier n'en soient modifiés se rencontrent en fait assez rarement et lorsqu'elles sont réunies il demeure toujours difficile de rapporter les phénomènes observés à leurs déterminants, dans la mesure où l'on n'a pas la possibilité de faire varier les conditions de leur production. Nous reviendrons, au chapitre III, sur les problèmes que pose l'observation en milieu naturel. Dans le présent chapitre nous n'envisagerons que la mise en situation psychosociale provoquée et son contrôle.
Les formes sous lesquelles sont créées des situations psychosociales sont évidemment très diverses selon leur contenu, mais d'un point de vue méthodologique elles se distinguent très nettement selon trois grandes catégories : les situations expérimentales, les situations de test sociométrique, les situations de dynamique de groupe et de jeu dramatique, notamment le psychodrame. Il convient toutefois d'ajouter à ces catégories principales la simulation et les situations d'entretien.
Les situations expérimentales recouvrent une gamme très étendue de phénomènes psychosociaux, y compris les phénomènes de groupe ; par elles, on s'efforce de recréer les conditions de production des processus fondamentaux de l'interaction sociale, l'unité de la démarche résidant essentiellement dans la méthode expérimentale elle-même.
Les situations de test sociométrique ont un objet très spécifique : la révélation des relations préférentielles au sein des groupes naturels. Objet et méthode sont ici indissociables.
Les situations de dynamique de groupe et de jeu dramatique visent l'établissement de relations psychosociales, le plus souvent à des fins pédagogiques ou thérapeutiques. C'est la situation elle-même, par les phénomènes relationnels qu'elle suscite, qui constitue dans son originalité la base de l'expérience psychosociale vécue par les participants.
Les situations de simulation représentent un état intermédiaire entre les situations expérimentales et les situations de dynamique de groupe. Des premières elles retiennent la standardisation des données générales de la situation, mais comme les secondes elles visent la constitution d'un milieu où puissent se déployer spontanément les relations.
Quant aux situations d'entretien, qui demeurent une des formes les plus répandues de l'investigation psychosociale, elles mettent principalement en jeu, malgré leur caractère apparemment simple, les conditions complexes de production du discours.

A pszichoszociális helyzetbe való helyezés és ellenőrzése

A pszichoszociális jelenségek tanulmányozása vagy azok természetes megnyilvánulási környezetükben való megfigyelését, vagy olyan feltételek melletti mesterséges előidézését, illetve reprodukálását feltételezi, melyek lehetővé teszik azok ellenőrzését, legyen az akár laboratóriumban, akár olyan helyeken, ahol az illető jelenségeket természetesnek tűnő módon lehet életre hívni, például már kialakult közösségek, illetve csoportok berkein belül.
A természetes környezetben való megfigyelés, mely az etnológia kedvelt módszere, a szociopszichológiában viszonylag ritkán kerül alkalmazásra. Ez a módszer természetéből fakadóan a résztvevő megfigyelő szerepébe helyezi a pszichoszociológust, legyen ez a szerep akár nyilvános, akár álcázott. Olyan feltételekkel, melyek megfigyelő jelenlétét anélkül teszik lehetővé, hogy a tanulmányozandó jelenségek ezáltal módosulást szenvedjenek, a valóságban meglehetősen ritkán találkozunk, s ha ezek a feltételek mégis összetalálkoznak, továbbra is megmarad a vizsgált jelenségek és kiváltó okaik közötti összefüggés megállapításának nehézsége, annyiban amennyiben keletkezésük körülményeit nem áll módunkban variálni. A harmadik fejezetben visszatérünk a természetes környezetben való megfigyelés nehézségeire. A jelen fejezetben csupán a mesterségesen létrehozott pszichoszociális helyzetbe való helyezésre és annak ellenőrzésére szorítkozunk.
A létrehozható pszichoszociális helyzetek, tartalmukat tekintve nyilván igen sokfélék lehetnek, de módszertani szempontból egyértelműen három nagy csoportra oszthatóak: kísérleti helyzetekre, szociometrikai teszthelyzetekre, csoportdinamikai és drámai játék helyzetekre, mely utóbbi a pszichodráma néven ismeretes. E három főkategória mellett megemlítendőek még a szimuláció és a társalgás helyzetei.
A kísérleti helyzetek a pszichoszociális jelenségek igen széles skáláját ölelik fel, a csoportjelenségeket is beleértve, s segítségükkel a szociális kölcsönhatás alapfolyamatainak keletkezési körülményeit igyekeznek reprodukálni, mely eljárás egysége lényegében magában a kísérleti módszerben rejlik.
A pszichometrikus teszthelyzetek célkitűzése igen sajátságos: favorizált kapcsolattípusok feltárása adott természetes csoportosulásokon belül. A kutatás tárgya és módszere itt elválaszthatatlan egységet képeznek.
Csoportdinamikai és drámai játék helyzeteket pszichoszociális kapcsolatok létrehozására többnyire pedagógiai vagy terápiás célokból alkalmaznak. Maga a helyzet az, ami az általa előidézett s hozzá kapcsolódó jelenségek révén, a maga eredetiségében a résztvevők által átélt pszichoszociális tapasztalat alapját képezi.
A szimulációs helyzetek átmenetet képviselnek a kísérleti helyzetek és a csoportdinamikai helyzetek között. Az előbbiekből a helyzet általános paramétereinek standardizálását tartják meg, de az utóbbiak mintájára a kapcsolatok spontán kibontakozását lehetővé tevő környezet létrehozására törekszenek.

Обыски с задержанием

Обыски столичных банков увенчались задержанием их сотрудников

Правоохранительные органы задержали двух ответственных сотрудников столичных банков, где в минувшую среду были проведены обыски. По данным источников, близких к следствию, задержанные -
начальник Перовского отделения Мастер-банка и главный специалист Банка проектного финансирования (БПФ).



"В ближайшее время в суде будет рассматриваться вопрос об избрании им меры пресечения в виде ареста по подозрению в незаконной банковской деятельности, - заявляет источник "Интерфакса". официально фамилии задержанных банковских работников в интересах следствия пока не разглашаются.



В среду пресс-служба Главного управления МВД по Центральному федеральному округу сообщила, что в трех московских банках проходят обыски. По данным пресс-службы, сотрудники милиции провели обыски в филиале Мастер-банка в Руновском переулке, дом 12, в филиале Лефко-банка по адресу Тетеринский переулок, дом 4/8, строение 2 и в здании "Банка проектного финансирования" на Земляном валу, дом 34А.



"Обыски проводятся в рамках уголовного дела, возбужденного по материалам ГУ МВД РФ по ЦФО, связанного с незаконной банковской деятельностью", - сообщили в пресс-службе. По ее информации, эти
банки подозреваются в незаконном обналичивании денежных средств, переводе их за рубеж. "Тем самым банки позволяли уходить недобросовестным гражданам от налогообложения", - отметили в прессслужбе. Согласно ее сведениям, сотрудники ЦФО МВД РФ проводят обыски и по адресам в Москве, Московской и Калужской областях в квартирах, где могут проживать работники банков, подозреваемые в незаконной деятельности.



Вчера сообщалось, что сотрудники правоохранительных органов РФ провели следственные мероприятия в отношении клиентов Банка проектного финансирования (БПФ), Лефко-банка и Мастер-банка. БПФ заявил, что следственные мероприятия в центральном офисе проводятся в отношении клиентов банка и не связаны с основной деятельностью банка. Вечером в среду руководство БПФ сообщило, что центральный офис банка возобновил работу.



Мастер-банк в официальном сообщении опроверг появившуюся первоначально информацию об обысках, но сообщил, что в среду в центральном офисе банка сотрудникам правоохранительных органов были предоставлены необходимые документы, связанные с физическим лицом. "ОАО "Мастер-банк" открыто для сотрудничества с правоохранительными органами и всегда предоставляет в полном объеме всю необходимую информацию. Никаких претензий к самому банку и его деятельности правоохранительными органами высказано не было", - говорится в сообщении банка.



Лефко-банк также опроверг информацию об обысках в банке. "Следственные действия проводились в отношении клиента банка и имели отношение не к деятельности собственно финансового учреждения, а
лишь к хранению ценностей клиентом в депозитном сейфе депозитария отделения банка", - сказал первый вицепрезидент банка Игорь Макаронов, слова которого приводятся в сообщении Лефко- банка.

Searches ending with arrests

Searches carried out in a couple of banks from the capital ended with thedetention of bank officials

Law enforcement authorities detained two higher officials of two banks from the capital, where searches were carried out last Wednesday. According to sources closely connected with the investigation the detained bank officials are the president of the Perovsk branch of Master-Bank, and the chief specialist of Bank of Project Financing.



The court will soon consider whether to apply preventive punishment measures in the form of taking them into custody on the suspicion of illegal banking activities – Interfax sources report. The surnames of the detained bank employees have not yet been officially published for the sake of the investigation.



The press service of the Ministry of the Interior’s central directorate of the Central Federal District reported on Wednesday, that in three Moscow banks searches were being carried out. According to the press service, the
police were conducting searches at the 12 Runovsk Lane branch of Master- Bank, at the 4/8 Teterinskij Lane branch of Lefko-Bank, building 2, and in the building of Bank of Project Financing situated at 34A Zemljanoj Embankment.


.
“The searches are conducted within the framework of the criminal case connected with illegal banking activities, which is based on the material presented by the Ministry of the Interior’s central directorate of the Russian Federation’s Central Federal District”, - the press service said. According to their information, the banks referred to above are suspected of money laundering, of unlawfully transferring funds abroad. “Thereby these banks let unscrupulous citizens evade taxation”, - the press service pointed out. According to the press service’s information, officials of the Ministry of the Interior’s central directorate of the Russian Federation’s Central Federal District are conducting searches at certain addresses in Moscow, in Moscow and in Kaluzh districts as well, in flats where employees of banks suspected of illegal activities are known to live.



It was reported yesterday, that employees of the Russian Federation’s law enforcement authorities undertook investigations regarding the clientele of Bank of Project Financing, Lefko-Bank and Master-Bank. BPF declared that the investigations at the head-office are conducted with respect to the bank’s clients and have nothing to do with the bank’s main activity. On Wednesday evening the leadership of BPF announced that the bank’s headoffice
had resumed operation.



Master-Bank in their official statement denied the earlier information about the searches; on the other hand, they admitted that on Wednesday at the bank’s head-office employees of law enforcement authorities were granted
access to essential documents concerning a natural person. Master-Bank OJSC are openly for cooperation with the law enforcement authorities, and always put all the necessary information at their disposal. There were no issues raised on the part of the law enforcement authorities against the bank itself and its activity – according to the bank’s statement.



Lefko-Bank have also denied the information concerning searches in the banks premises. “The investigation had to do with the bank’s clients and was not undertaken with regard to the activity of the financial institution itself, but merely concerning the values kept by a client in the bank’s deposit safe in the deposit section”, - said Igor Makaronof first vice-president of the bank, whose words are quoted in the statement of Lefko-Bank.

Michel Houellebecq

Extension du domaine de la lutte

Első rész

1

« Az éjszaka elmúlt, a nap pedig elközelgett; vessük el azért a sötétségnek cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság fegyvereit »

Pál levele a rómaiakhoz, XIII, 12

Péntek estére hivatalos voltam egy zsúrra egyik munkatársamhoz. Összejöttünk vagy harmincan, csupa vezető beosztású, huszonöt és negyven év közötti fiatal. Egyszer csak az egyik lökött csaj, se szó, se beszéd, elkezdett vetkőzni. Először is a pólóját vetette le, majd a melltartóját, a szoknyáját, s közben éktelen fintorokat vágott. Ekkor pirinyó bugyijában forgott még néhány pillanatig, majd, jobb ötlete nem lévén, öltözködni kezdett. Egyébként egy olyan csajról van szó, aki sohasem fekszik le senkivel sem, ami csak fokozza tette abszurditását.

A negyedik pohár vodka után rosszullét fogott el, olyannyira, hogy kénytelen voltam elnyúlni a dívány mögött halomba rakott díszpárnákon. Nem sokra rá két lány telepedett az illető díványra. Nem valami szépségek voltak ezek, inkább nevezhetnénk őket részlegünk dundikáinak. Együtt járnak ebédelni, meg könyveket olvasnak a gyerekek nyelvi fejlődéséről, meg egyéb effélék.

Rögtön nekiálltak megtárgyalni a napi eseményeket, nevezetesen, hogy az egyik lány a részlegünktől olyan pimaszul rövid miniben jött be dolgozni aznap, hogy ki volt a fél feneke.

És hogy hogyan vélekedtek minderről? Teljesen odavoltak tőle. Körvonalaik furcsán nagyra nőtt kínai árnyakként rajzolódtak ki felettem a falon. Hangjuk pedig valahonnan egészen magasról tűnt lehatolni hozzám, akárcsak a Szent Léleké. Úgyhogy nem voltam valami jól, annyi szent.

Jó negyedórán keresztül banálisnál banálisabb közhelyekkel trakta egymást a két lány. Hogy hát miért ne lenne joga valakinek úgy öltözni, ahogy akar, és hogy ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy a pasikat akarja kábítani, pusztán csak jól érzi magát a bőrében, s a saját örömére teszi, amit tesz, s így tovább. A feminizmus bukásának végső, elképesztő salakjai. Egy adott pillanatban fennhangon ki is mondtam e szavakat: „a feminizmus bukásának végső, elképesztő salakjai”. De nem hallották meg.

Magam is észrevettem azt a lányt, de még mennyire. Hát lehetett nem észrevenni? Egyébként pedig még a részlegvezetőnek is erekciója volt tőle.

Elnyomott az álom mielőtt befejezték volna a traccsolást, de álmom nyomasztó volt. A két dundi lányt láttam, amint a részlegünket átszelő folyosón karonfogva, a lábukat a magasba emelgetik, miközben torkukszakadtából skandálják:

„Ha csupasz fenékkel járok,
Nem értetek teszem!
Ha szőrös combjaim látod,
Hát ilyen a kedvem!”

A miniszoknyás lány egy ajtóban állt, ám ezúttal egy egyszerűségében titokzatos, hosszú fekete ruhát viselt. Mosolyogva nézett feléjük. Vállán egy óriási papagáj gubbasztott, amely a részlegvezetőt személyesítette meg. A lány, hanyag, de szakértő kézzel időnként megcirógatta a madár hastollazatát.

Amikor felocsúdtam, ráeszméltem, hogy leokádtam a padlószőnyeget. A zsúr a vége felé járt már. Miután a hányadékot díszpárnákkal úgy, ahogy álcáztam, feltápászkodtam, hogy megkíséreljem a hazatérést. Ekkor vettem észre, hogy a kocsikulcsaim elveszítettem.

2

A Marcelek körében

Harmadnapra rá vasárnap volt. Visszamentem a környékre, de az autómnak nyoma sem volt. Valójában azt se tudtam, hol is parkoltam le; minden utca erre megfelelőnek tűnt. A Marcel-Sembat utca, a Marcel-Dassault utca… egy csomó Marcel. Négyszögletes épületek, melyekben emberek laknak. Hevesen feltörő identitástudat. De hol az autóm?

Amint így kószáltam e sok Marcel között, egyre inkább egy fajta fáradtság vett rajtam erőt az autók és a világi javak iránt. Amióta csak megvettem, a Peugeot 104–esem állandó vesződségforrás volt számomra: érthetetlen javítások sorozatai, kisebb koccanások… Persze, a másik károsult sofőr mindig megjátszott hidegvérrel veszi elő baleseti jegyzőkönyvét, s „oké, rendben” mondja barátságosan; de valójában gyűlölködő pillantásokat lövell feléd; s ez fenemód kellemetlen.

Végül is, ha belegondol az ember, munkába metrón jártam; hétvégeken egy ideje már nem mentem sehová, minthogy nem láttam értelmét, hogy bárhová is menjek; a szabadságom eltöltésére többnyire a csomagtúra jól bevált receptjét választottam, esetleg valami üdülőklubot. „Minek nekem az az autó?” ismételgettem ingerülten miközben az Émile-Landrin utcát róttam.

Az, hogy esetleg feljelentést tegyek lopás ügyében, csak akkor jutott eszembe, mikor kijutottam a Ferdinand-Buisson sugárútra. Rengeteg az autólopás manapság, főleg a kültelkeken; senki sem fog a történteken csodálkozni, és úgy a biztosító, mint a munkahelyi kollégák teljesen hitelesnek könyvelik majd el a sztorit. Hogyan is vallhatnám be, hogy elveszítettem a kocsim?! Rögtön azt hinnék, viccelek, sőt, hogy hibbant vagyok, vagy bohóckodom; ez nagyon meggondolatlan volt. Az efféle dolgokban nem helyénvaló viccelődni; hisz ilyesmin áll, vagy bukik az ember jó híre, barátságok szövődnek, vagy bomolnak fel effélék miatt. Ismerem az életet, hozzászoktam. Bevallani, hogy elveszítettem az autóm, gyakorlatilag annyit tesz, mint vállalni a teljes kiközösítést; úgyhogy nincs mese, ellopták, és kész.

Az est előrehaladtával magányom fájdalmasan kézzelfoghatóvá vált. A konyhaasztalon papírlapok hányódtak, kissé pacásan egy Saupiquet-féle katalán szószos tonhal maradványaitól. Egy állattörténet jegyzetei voltak; az állattörténet ugyanolyan irodalmi műfaj, mint bármely másik, talán különb is a többinél; bárhogyan legyen is, én állattörténeteket írok. Ennek az volt a címe, hogy Egy tehén és egy kancacsikó eszmecseréje; etikai elmélkedésnek is minősíthetnénk; egy röpke Bretagne-ban tett szakmai látogatásom ihletett a megírására. Íme egy jellemző részlet a műből:

„Vegyük szemügyre először is a breton tehenet: A legelésen kívül egyébre sincs gondja egész éven át, csillogó pofája megkapó ütemességgel jár le-fel, és reszkető szorongás világosbarna szemeinek fennkölt tekintetét meg nem zavarja soha. Mindez teljesen helyénvaló így, sőt mindez egy mélységes egzisztenciális egységre utal, egy igencsak irigylésre méltó azonosságra a világon-léte és az önmagában-való-léte között. Bezzeg a filozófust jelen esetben tévedésen fogjuk, és következtetései, bárha mégoly helyes és mélységes sejtéseken nyugszanak is, érvénytelenekké válnak, ha nem vette a fáradságot, hogy előzőleg a természettudósnál tájékozódjon. Tulajdonképpen, kétarcú a breton tehén természete. Az év bizonyos (a kérlelhetetlenül működésbe lépő genetikus program által közelebbről meghatározott) szakaiban meghökkentő forradalom zajlik le lényében. Bőgése harsogóbbá, nyújtottabbá válik, és harmonikus hangszíne is megváltozik, olyannyira, hogy olykor döbbenetes módon emlékeztet az emberfiától származó némely nyögésre. Mozdulatai felgyorsulnak, idegesebbekké válnak, olykor ügetésbe csap. Nincs egy porcikája, még a pofája sem, mely pedig fényes ritmikusságában egy ásványi bölcsesség állandóságát tükrözni tűnt lenni hivatott, amely vonagló görcsbe ne rándulna egy kétségkívül hatalmas vágy fájdalmas ösztönzésére.

A rejtély kulcsa igen egyszerű, nevezetesen az, hogy a breton tehén nem vágyik egyébre (élete egyetlen vágyát nyilvánítva ki ekképpen, azt meg kell hagyni), mint hogy, a tenyésztők cinikus szóhasználatával élve, „megtömjék”. És meg is tömik, többé-kevésbé közvetlenül; a mesterséges megtermékenyítést végző fecskendő végül is, bizonyos érzelmi komplikációk árán ugyan, helyettesítheti a bika péniszét e művelet ellátásában. A tehén mindkét esetben megnyugszik, és visszazökken eredeti állapotába, az elmélyült meditációba, eltekintve attól, hogy néhány hónapra rá egy elragadó kis borjút hoz világra. Ami, hadd tegyük hozzá közbevetőleg, a tenyésztőnek tiszta nyereség.

A tenyésztő, természetesen Istent szimbolizálta. Megmagyarázhatatlan rokonszenvet érezvén a kancacsikó iránt, számos csődör szüntelen élvezetét ígérte neki a következő fejezettől kezdődően, míg a gőg bűnében vétkes tehén egyre inkább a mesterséges megtermékenyítés sivár örömeire ítéltetik. A kérődző szenvelgő bőgései képtelennek bizonyultak megingatni ítéletében a Nagy Építőmestert. Egy szolidaritásból alakult birkaküldöttség sem járt több szerencsével. Az ebben az elbeszélésben szereplő Isten, amint látjuk, nem volt egy irgalmas Isten.

Глава 1

МЕХАНИЗМ ТРАНСФОРМАЦИИ СОЕДИНЕНИЙ Р В ВОДНОЙ СРЕДЕ И МАТЕМАТИЧЕСКОЕ МОДЕЛИРОВАНИЕ ДИНАМИКИ ЕГО ФОРМ В МЕЛКОМ ВОДОЕМЕ

Как известно, фосфор - важнейший биогенный элемент, требуемый для раз-вития всех видов водных микроорганизмов. Его присутствие часто лимитирует развитие различных микроорганизмов и определяет скорости биохимической трансформации органических веществ. Содержание ми¬нерального Р в воде учитывается при изучении проблем евтрофирования озер, динамики первичной продукции, разложения загрязняющих веществ и самоочищения водоемов и во-дотоков. Растворенный органический фосфор (DОР) и неорганический фосфор (DIР) - это основные химические соединения фосфорной системы. В свя¬занном виде он включается в состав взвешенного вещества - биомассы микроорганизмов (бактерий, фитопланктона и зоопланктона) и детрит (остатки отмерших микро-организмов). В трансформации соединений Р принимают участие практически все виды микроорганизмов. DIР потребляется водорослями и бактериями и служит важ-нейшим биохимическим компонентом органически связан¬ных веществ, обра-зующих биомассу живых клеток. По пищевой трофи¬ческой цепи органический фосфор живого вещества включается в состав клеток организмов более высо-ких трофических уровней - простейшие и зоопланктон. В результате метаболи-ческих функций микроорганизмы выделяют в окружающую среду растворен-ные минеральные и органи¬ческие фосфорсодержащие компоненты. При отми-рании клеток микроор¬ганизмов образуется взвешенное вещество - детрит, в со-ставе которого также имеется связанный фосфор. Роль детрита важна в процес-сах ре¬генерации соединений биогенных элементов [93]. При биохимическом окислении связанный в детрите фосфор трансформируется в DОР. В свою оче-редь DОР может усваиваться гетеротрофными бактериями и непосред¬ственно ассимилировался фитопланктоном. Признана также существен¬ной роль про-стейших и зоопланктона в трансформации DОР [132]. Установлено, что особенно важна в процессах трансформации соеди¬нений Р роль бактерий. Бактериальное потребление минерального фос¬фора может при определенных условиях увеличивать ассимиляцию ор¬ганического фосфора [2, 132]. Присутствие простейших сильно уско¬ряет бактериальную трансформа-цию соединений Р [45]. Таким образом, трансформация соединений Р в водной среде осуществляется при комп¬лексном взаимодействии водных микроорга-низмов и химических фос¬форсодержащих веществ. Факторы среды определяют характер измене¬ний концентраций химических и биологических компонентов фосфорной системы. На практике разнообразные схемы взаимодействия компонентов фос¬форной системы используются при математическом моделировании про¬цессов транс-формации соединения Р в водной среде. Анализ некоторых из них показывает, что в экологических моделях, предназначенных для изучения условий транс-формации фосфорных соединений и цикла Р в целом, учитываются разные ти-пы микроорганизмов - гетеротрофные бактерии, фитопланктон, простейшие и зоопланктон [65]. Модель трансформации соединений Р, предназначенная для изучения евтро-фирования водоема, должна включать, с одной стороны, экологи¬ческие процес-сы, которые важны при изучении условий трансформации соединений Р и ев-трофирования водоема; а с другой - описание меха¬низмов биохимической трансформации соединений Р, которые в целом определяют условия функцио-нирования рассматриваемой водной экоси¬стемы. Такая модель будет способна воспроизвести поведение экологи¬ческой системы при фактической фосфорной нагрузке и предсказать воз¬можные изменения концентраций основных компо-нентов фосфорной системы при снижении или увеличении антропогенной на-грузки в буду¬щем. Для экосистемы оз. Балатон модель должна рассматривать транс¬формацию соединений Р не только в водной среде, но и в донных отло¬жениях, так как обменные процессы на границе раздела фаз донные от¬ложения–вода представляются важными для мелководных водое¬мов [68]. Компонентами модели, предназначенной для изучения евтрофирова¬ния оз. Балатон, были выбраны: растворенный неорганический фосфор (DIР), раство-ренный органический фосфор (DОР), фитопланктонный фосфор (Р), бактери-альный фосфор (В) и детритный фосфор (РD). Роль простейших и зоопланктона в процессах трансформации соединений Р в экосистеме оз. Балатон второсте-пенна [125], поэтому эти микроорга¬низмы не учитывались в данной модели. Схема взаимодействия компо¬нентов модели показана на рис. 1. Эти взаимодей-ствия составляют ос¬нову биохимических процессов, которые играют важную роль в функ¬ционировании водных экосистем, в евтрофировании водоемов и, в част¬ности, в общей схеме циркуляции фосфора в водных средах. В соответ¬ствии со схемой взаимодействия компонентов (см. рис. 1) модель рас¬сматривает: 1) продукцию фитопланктона и бактерий; 2) метаболиче¬ские выде-ления DОР и DIР фитопланктоном и бактериями соответствен¬но; 3) образова-ние детрита и его разложение до DОР; 4) реакции фос¬форного обмена в слое вода-донные отложения. Взаимодействие компонентов модели принимается идентичным для четырех районов оз. Балатон - залива Кестхели (бассейн I), Зиглигет (бассейн II), Семеш (бассейн III) и Шиофок (бассейн IV). Указанные бас¬сейны характеризуются от-личиями концентраций соединений Р, величин первичной продукции и фос-форной нагрузки. Условное подразделение озера на четыре бассейна было вы-полнено на основе обобщения имеющей¬ся информации об оз. Балатон и счита-ется вполне достаточным для изу¬чения евтрофирования водоема [104, 125]. Каждый бассейн имеет спе¬цифичный объем Vj (где j - порядковый номер бас-сейна), и рассматри¬вается в модели как система, подобная реактору с идеаль-ным переме¬шиванием.

1. fejezet

A FOSZFORVEGYÜLETEK VÍZBEN TÖRTÉNŐ ÁTALAKULÁSÁNAK MECHANIZMUSA S MATEMATIKAI MODELL ANNAK SEKÉLYVIZŰ TÁROZÓKRA JELLEMZŐ VÁLTOZATAINAK DINAMIKUS ÁBRÁZOLÁSÁRA

A foszfor, mint ismeretes kulcsfontosságú biogenikus elem, mely valamennyi vízben élő mikroorganizmus fejlődéséhez nélkülözhetetlen. Jelenléte gyakran korlátozólag hat különféle mikroorganizmusok fejlődésére, valamint meghatározza a szerves anyagok biokémiai átalakulásának ütemét. A víz szervetlen foszfor tartalma számításba veendő olyan problémák tanulmányozásánál, mint például a tavak eutrofizálódása, valamint az elsődleges termelésnek, a szennyező anyagok bomlásának és az öntisztulási folyamatnak dinamikája víztározókban és folyóvizekben. A foszforrendszer két alapvető vegyülete az oldott állapotban lévő szerves (DOP), valamint szervetlen (DIP) foszfor. Kötött állapotban a foszfor lebegőanyagként van jelen, azaz biomasszát képező mikroorganizmusok (baktériumok, fitoplankton és zooplankton) és detritus (elhalt mikroorganizmusok maradványai) formájában. A foszforvegyületek átalakulásában gyakorlatilag a mikroorganizmusok minden fajtája részt vesz. A DIP-et az algák és a baktériumok használják fel, s az élő sejtek alkotta biomasszát kitevő szervesen kötött anyagok kulcsfontosságú biokémiai összetevőjét képezi. A trofikus táplálkozási láncolat útján az élő anyagban található szerves foszfor az említett láncolat magasabb szintjein lévő szervezetek (véglények, zooplankton) sejtjeibe épül. Az emésztési folyamatok eredményeképpen a mikroorganizmusok oldott állapotban lévő szervetlen és szerves foszfortartalmú komponenseket választanak ki a környező közegbe. A mikroorganizmusok sejtjeinek pusztulásával lebegőanyag, úgynevezett detritus keletkezik, mely kötött formában szintén tartalmaz foszfort. A detritus fontos szerepet játszik a biogenikus elemek vegyületeinek regenerációs folyamataiban [ 93 ]. A biokémiai oxidáció alkalmával a detritusban lekötött foszfor DOP-pá alakul. A DOP-ot viszont a heterotróf baktériumok képesek feldolgozni, és a fitoplankton is közvetlenül asszimilálhatja. Felismerésre került továbbá a véglények és a zooplankton jelentős szerepe is a DOP átalakulásában [132]. Megállapítást nyert, hogy a foszforvegyületek átalakulási folyamataiban különösen fontos szerepet játszanak a baktériumok. A szervetlen foszfor baktériumok részéről történő felhasználása bizonyos feltételek mellett a szerves foszfor aszszimilációjának fokozódását eredményezheti [ 2, 132]. Véglények jelenléte jelentősen felgyorsítja a foszforvegyületek bakteriális átalakulását [ 45 ]. Ily módon a foszforvegyületek vízben történő átalakulása a vízben élő mikroorganizmusok és a foszfortartalmú vegyi anyagok komplex kölcsönhatása közepette játszódik le. Azt, hogy a foszforrendszer vegyi és biológiai összetevőinek koncentrációja az idő függvényében hogyan változik, a közegre jellemző tényezők határozzák meg. A gyakorlatban a foszforrendszer egyes komponenseinek kölcsönhatását leíró különféle sémákat a foszforvegyületek vízben lejátszódó átalakulási folyamatait ábrázoló matematikai modellek megalkotásánál használják fel. Ezen sémák némelyikének vizsgálata azt mutatja, hogy a foszforvegyületek átalakulási feltételeinek, valamint egészében véve a foszfor körforgásának tanulmányozására előlátott ökológiai modellekben a mikroorganizmusok különféle típusai veendők figyelembe: a heterotróf baktériumok, a fitoplankton, a véglények és a zooplankton [ 65 ]. A foszforvegyületek átalakulását leíró azon modellnek, mely a víztározók eutrofizálódásának tanulmányozására van előlátva, tartalmaznia kell egyrészt azokat az ökológiai folyamatokat, melyek fontosak a foszforvegyületek átalakulási feltételeinek, valamint a víztározók eutrofizálódásának tanulmányozása szempontjából; másrészt viszont a foszforvegyületek azon biokémiai átalakulási mechanizmusainak a leírását, melyek a vizsgálat tárgyát képező vízi ökoszisztéma működési feltételeit egészében véve meghatározzák. Egy ilyen modell képes lenne egy ökológiai rendszer viselkedését adott foszforterhelés mellett reprodukálni, valamint a foszforrendszer alapösszetevőinek koncentrációjában bekövetkező lehetséges változásokat az antropogén terhelés jövőbeni csökkenése, illetve növekedése esetén megjósolni. A Balaton ökoszisztémája esetében a szóban forgó modellnek a foszforvegyületek vízben történő átalakulása mellett a fenéküledékben végbemenő ilyen átalakulást sem szabad figyelmen kívül hagynia, minthogy a víz és a fenéküledék közötti fázishatáron lejátszódó cserefolyamatok sekélyvizű tározóknál nagy jelentőségűek [ 68 ]. A Balaton eutrofizálódásának tanulmányozására előlátott modell összetevőiként a következők lettek kiválasztva: oldott állapotban lévő szervetlen foszfor ( DIP ), oldott állapotban lévő szerves foszfor ( DOP ), a fitoplanktonban jelenlévő foszfor ( F ), bakteriális foszfor ( B ) és a detritus tartalmazta foszfor ( PD ). A Balaton ökoszisztémájában a véglények, valamint a zooplankton szerepe a foszforvegyületek átalakulási folyamataiban másodlagos jelentőségű [ 125 ], a jelen modell ezen mikroorganizmusok létezésétől eltekint. A modell komponenseinek kölcsönhatását vázlatosan az 1. ábra szemlélteti. Ezek a kölcsönhatások képezik az alapját azoknak a biokémiai folyamatoknak, melyek fontos szerepet játszanak a vízi ökoszisztémák működésében, a víztározók eutrofizálódásában és kiváltképpen a foszfor vizekben lejátszódó körforgásának általános sémáiban. Az összetevők kölcsönhatási vázlatával ( lásd az 1. ábrát ) összhangban a modell az alábbiakat vizsgálja: 1) a fitoplankton- és baktériumképződést; 2) a fitoplankton , valamint a baktériumok metabolizmusából adódó DOP- és DIPkiválasztódást; 3) a detritképződést és ennek DOP-pá való lebomlását; 4) a vízfenéküledék határrétegben végbemenő foszforcsere reakciókat. A modell összetevőinek kölcsönhatását azonosnak tekintjük a Balaton négy régiójában, melyek a következők: Keszthelyi öböl ( I. medence ), szigligeti régió ( II. medence ), szemesi régió ( III. medence ) és siófoki régió ( IV. medence ). A felsorolt medencék mindegyike a foszforvegyületkoncentrációnak, az elsődleges termelés mértékének, valamint a foszforterhelésnek megfelelő értékeivel jellemezhető. A tónak ezen elfogadott, négy medencére való felosztására a Balatonról rendelkezésre álló információk általános kiértékelése alapján került sor, és a víztározók eutrofizálódásának tanulmányozása szempontjából ez a felosztás teljességgel kielégítőnek tekinthető [ 104, 125 ]. Minden egyes medencéhez tartozik egy meghatározott térfogati érték Vj ( ahol j a medence sorszámát jelöli ), s a modell tökéletes keveredésű reaktorhoz hasonló rendszerként kezeli őket.