This site uses cookies.
Some of these cookies are essential to the operation of the site,
while others help to improve your experience by providing insights into how the site is being used.
For more information, please see the ProZ.com privacy policy.
This person has a SecurePRO™ card. Because this person is not a ProZ.com Plus subscriber, to view his or her SecurePRO™ card you must be a ProZ.com Business member or Plus subscriber.
Affiliations
This person is not affiliated with any business or Blue Board record at ProZ.com.
English to Hungarian: Biodesulfurization and the upgrading of petroleum distillates General field: Science Detailed field: Biology (-tech,-chem,micro-)
Source text - English Article 6
Biotechnology offers an alternative way to process fossil fuels.
There have been several important advances in the elucidation of the mechanisms of biodesulfurization and the development of a biocatalytic desulfurization process. These include a detailed analysis of the rate and extent of desulfurization of real target molecules in a diesel matrix, the directed evolution of rate- and extent-limiting enzymes for better performance and the expression of the genes in alternative hosts. Process innovations include new reactor designs, separations and recovery strategies and the production of value-added byproducts during desulfurization.
Introduction
Over the past decade, tens of millions of dollars have been spent developing biotechnologies for upgrading the quality of fossil fuels. Most of this effort has been on the biodesulfurization
of fossil fuels, an old concept (originating 50 years ago) that has received renewed attention recently as new ‘greener’ methods for processing petroleum fractions have been explored. These efforts have been motivated by the technical and economic problems associated with conventional
approaches to desulfurization. In this review, I will outline some of the environmental and economic issues that have driven scientific investigations and process development work in this area and outline the major advances and new insights. These advances have come in both our
detailed understanding of the enzymology and genetics of the system and in the bioprocessing issues that must be resolved before this bacterial metabolic pathway can be
harnessed into a viable commercial process.
Every day, about 80 million barrels (about 10 million metric tons) of oil are pumped from the Earth. There is no indication that this will slow down any time in the near future: recent estimates of the worldwide reserves of fossil fuels [1•] indicate that the proven reserves of natural gas, crude
oil, bitumen and coal are sufficient to continue at this rate for at least the next 70 years. Most (~90%) of the hydrocarbons mined from the Earth is burned for energy. Since most liquid and solid (i.e. oil and coal) reserves are contaminated with sulfur, direct combustion of this fuel would lead to the
release of vast amounts of sulfur oxides into the atmosphere.
These oxides are the principal source of acid rain and most countries have imposed regulations to control their release. These regulations come in the form of limiting sulfur emissions from power plants (met by using low sulfur fuels and postcombustion scrubbing) and the imposition
of increasingly stringent restrictions on the levels of sulfur allowed in transportation fuels (such as jet fuel and diesel) and home heating oil. More recently, sulfur in gasoline
has also been targeted, since the sulfur oxides produced from the combustion of gasoline poison the catalytic converters on automobile exhaust systems. These converters are used to combust unburnt hydrocarbons in the engine exhaust, which contribute significantly to urban pollution. As a result, the United States Environmental Protection Agency and other regulatory agencies have
moved to eliminate sulfur completely from gasoline in order to stop the poisoning of these inorganic catalysts.
Biotechnology may provide a ‘greener’ way to
avoid acid rain
Sulfur levels in crude oil range from about 1000 ppm to over 30,000 ppm. Typical sulfur concentrations in ‘straight run’ diesel often exceed 5000 ppm. In the past decade, ‘acceptable’ levels of sulfur in this fuel have gone from 2000–5000 ppm to less than 500 ppm. Recent and impending
regulations will drive levels to below 350 ppm. In the not too distant future (2005–2007), refiners expect to be faced with a ‘no sulfur’ specification (less than 10–15 ppm sulfur). As a result, over the past 10 years there has been considerable interest in developing technologies to remove sulfur from transportation fuels and the feedstocks that are used to make them. There are many conventional
refinery operations that can be used to remove sulfur and a number of new technologies that have been developed to address the need for additional low-cost desulfurization capacity. One possible approach is to take advantage of the specificity of enzymes and the relatively low costs of biotransformations
to produce low sulfur diesels and gasolines. This approach, biocatalytic desulfurization
(BDS), has the potential benefits of lower capital and operating costs and will produce substantially less greenhouse gases. This review will focus on the developments in BDS in the past 18 months.
There have been a number of relatively recent reviews written on the progress made over the past decade in biodesulfurization . These are useful in that they have discussed a great deal of both old and more recent work. The past two years have seen the publication of a number of process patents and papers that reflect the slow maturation of this idea into an actual technology. The most recent developments in the field involve the use of directed evolution techniques to improve biocatalysis and new reactor and separation technologies to lower the cost of the process and produce valuable chemical byproducts. It is clear from these publications that the successful application of BDS will require a sophisticated combination of molecular biology, directed evolution and metabolic and bioengineering, and creative integration of the BDS technology with existing refinery operations.
Translation - Hungarian 6. cikk
A biotechnológia alternatív megoldást kínál a fosszilis tüzelőanyagok feldolgozására.
A biodeszulfurizációs mechanizmus magyarázatát és a biokatalitikus deszulfurizációs eljárás fejlesztését illetően számos fontos előrelépés történt. Ilyenek pl. a valódi target molekulák dízel mátrixban történő deszulfurizációjának sebességére és mértékére irányuló átfogó analízis, a sebességet és az átalakulás mértékét meghatározó enzimek irányított evolúciója a hatékonyság növelése érdekében, valamint a gének alternatív gazdaszervezetekbe irányuló expressziója. Az eljárásfejlesztések körébe tartozik pl. új reaktorok tervezése, elválasztási és kinyerési stratégiák, valamint a deszulfurizációt kísérő hozzáadott értékű melléktermékek gyártása.
Bevezetés
Az elmúlt évtized során dollártízmilliókat költöttek biotechnológia-fejlesztésre a fosszilis tüzelőanyagok minőségének javítása érdekében. Ezen törekvések leginkább
a fosszilis tüzelőanyagok biodeszulfurizációjára irányultak, és a régi (50 évre visszatekintő) koncepció az utóbbi időben megkülönböztetett figyelmet kapott, mivel a kőolajfrakciók feldolgozására új, „zöldebb” módszerek számára nyitott teret. Ezeket a törekvéseket a deszulfurizáció hagyományos megközelítéseiből fakadó technikai és gazdasági problémák ösztönözték.
Ebben a közleményben olyan környezetvédelmi és gazdasági problémákat fogok kiemelni, amelyek ösztönzőleg hatottak a területet érintő tudományos kutatásokra és eljárásfejlesztésekre, valamint hangsúlyozni fogom a legjelentősebb előnyöket, és új távlatokat igyekszem megnyitni. Ezen előrelépések egyrészt a rendszer enzimológiájának és genetikájának mélyebb megértése során születtek, másrészt olyan bioeljárásoknál is megjelentek, amelyek megoldásra várnak, mielőtt a bakteriális metabolikus reakcióutat
a kereskedelmi forgalomban működőképesen hasznosítani tudják.
Naponta mintegy 80 millió barrel (kb. 10 millió tonna) olajat szivattyúznak felszínre a Föld belsejéből. Nincsenek előrejelzések arra vonatkozóan, hogy ez a kapacitás csökkenne a közeljövőben. A fosszilis tüzelőanyagok globális készleteire vonatkozó jelenlegi becslések [1•] szerint a földgáz, nyersolaj-,
bitumen- és szénkészletek a jelenlegi kitermelési kapacitást alapul véve még legalább 70 évig elegendőek. A bányászott szénhidrogének többségét (kb. 90%-át) energianyerés céljából elégetik. Mivel a folyadékok és szilárd anyagok (pl. kőolaj és szén) készleteinek többsége kénszennyeződést tartalmaz, ezen energiahordozók közvetlen elégetése hatalmas mennyiségű kén-oxidot juttatna a légkörbe.
Ezek az oxidok a savas esők elsődleges forrásai, és a legtöbb ország szabályozást vezetett be kibocsátásuk csökkentésére. Ezek a szabályozások az erőművek kénkibocsátásának csökkentését irányozzák elő (módjai: alacsony kéntartalmú tüzelőolajok használata, utóégető technológia során a füstgázok tisztítása), és a közlekedési célú üzemanyagok (pl. dízel és sugárhajtómű-üzemanyagok), valamint a háztartási tüzelőolajok kéntartalmára egyre szigorúbb korlátozásokat vezetnek be. A közelmúltban a benzin kéntartalma is vizsgálat tárgyát képezte, mivel a benzin égése során kibocsátott kén-oxidok mérgező hatást fejtenek ki a gépjárművek kipufogórendszereinek katalitikus átalakító berendezéseire. Ezek az átalakító berendezések azon el nem égett szénhidrogének elégetésére szolgálnak a motor kipufogórendszerében, amelyek jelentős mértékben hozzájárulnak a városi szennyezéshez. Ennek eredményeképpen az Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala és egyéb szabályozó szervek a benzin teljes kénmentesítését rendelték el a szervetlen katalizátorok mérgeződésének kiküszöbölése érdekében.
A biotechnológia „zöldebb” megoldást kínálhat a savas esők kiküszöbölésére
A nyersolaj kéntartalma 1000–30 000 ppm. A közvetlen lepárlású dízelolaj jellemző kénkoncentrációja gyakran meghaladja az 5000 ppm-et. Az elmúlt évtizedben ezen olaj engedélyezett kéntartalma az eredeti 2000–5000 ppm-es értékről 500 ppm alá csökkent. A jelenlegi és a küszöbön álló szabályozások 350 ppm alá kívánják vinni ezt a szintet. A nem túl távoli jövőben (2005–2007) a finomítóknak olyan specifikáció szerint kell működniük, amely gyakorlatilag teljes kénmentességet ír elő (10–15 ppm alatti kéntartalmat céloz meg). Következésképpen az elmúlt 10 év során fokozott érdeklődés mutatkozott olyan technológiák kifejlesztésére, amelyek segítségével a nyersanyagok, valamint a belőlük nyert közlekedési célú üzemanyagok kéntartalma eltávolítható. Számos hagyományos finomítási művelet alkalmazható kéneltávolítására, és sok új technológia is rendelkezésre áll, amelyeket azért fejlesztettek ki, mert további kis anyagi ráfordítással járó deszulfurizációs kapacitásra volt szükség. Egy lehetséges módszer az enzimek specifikus jellegét, valamint a biotranszformációs eljárások viszonylagos olcsóságát használja ki alacsony kéntartalmú dízel üzemanyag és benzin előállítására. Ez a módszer, a biokatalitikus deszulfurizáció (BDS) az alacsony beruházási és működtetési költségekből fakadó potenciális előnyöket ötvözi, és az eljárás révén lényegesen kevesebb üvegházhatást okozó gáz kerül a légkörbe. A közlemény az elmúlt 18 hónap során a BDS területén elért fejlesztéseket helyezi górcső alá.
Az elmúlt évtizedben számos, viszonylag új keletű közlemény született a biodeszulfurizáció területén véghezvitt fejlesztéseket illetően. Ezek a közlemények régi és újabb forrásmunkák nagy mennyiségét ölelik fel, és emiatt nagyon hasznosnak bizonyultak. Az elmúlt két év során számos olyan szabadalom és cikk született, amelyek azt tükrözik, hogy az elképzelés tényleges technológiai megvalósítása lassú folyamat. A területtel kapcsolatos legújabb fejlesztések magukban foglalják a biokatalízis fejlesztése céljából alkalmazott irányított evolúciós technikákat, valamint az eljárás költségeinek csökkentésére irányuló és értékes melléktermékek gyártását megcélzó új reaktor- és elválasztási technológiák alkalmazását. Ezekből a publikációkból kiderül, hogy a BDS sikeres alkalmazásának feltétele a molekuláris biológia, az irányított evolúció, a metabolikus és biotechnológia, valamint a BDS technológia kreatív integrációjának kifinomult összehangolása a rendelkezésre álló finomítási műveletek alkalmazásával.
German to Hungarian: Weinstein-Stabilisierung General field: Science Detailed field: Wine / Oenology / Viticulture
Source text - German Von fachgerecht ausgebauten Qualitätsweinen wird erwartet, dass sie glanzhell ohne Trübung oder Ausscheidungen abgefüllt werden. Trotz aller Sorgfalt beim Weinausbau treten jedoch immer wieder Kristallausscheidungen im abgefüllten Flaschenwein auf. Sofern beim Weinausbau keine Gegenmaßnahmen getroffen werden, trifft dies für Kaliumhydrogentartrat, den „echten Weinstein", grundsätzlich zu. Andere Kristallausscheidungen treten, wenn man von Extremjahren wie 2010 absieht, eher sporadisch beim Vorliegen bestimmter Voraussetzungen auf. Das Streben nach einem optimalen Produktauftritt lässt keinen Spielraum für Kristallausscheidungen in der „gestylten" Weinflasche. Möglichkeiten zur temporären oder langfristigen Vermeidung von Weinsteinausscheidungen im abgefüllten Wein sind lange bekannt. Technisch aufwendige Verfahren können aus wirtschaftlichen Gründen in kleinen und mittleren Weinkellereien jedoch keine Anwendung finden.
Ziel der vorliegenden Untersuchung war es, verschiedene Inhibitoren, das heißt Kolloidzusätze mit stabilisierender Wirkung hinsichtlich ihrer Effektivität, ihrer I landhabung und Wirtschaftlichkeit gegenüberzustellen. Der Schwerpunkt liegt dabei auf gesetzlich neu zugelassenen Behandlungsmitteln wie Man-noproteinen und Carboxymethylcellulose (CMC) und deren Wirkung zur Verhinderung der Ausscheidung an „echtem" Weinstein, der Effekt bei Calciumtartrat wird ebenfalls beleuchtet.
Grundlagen zur Weinsteinausscheidung
Unter Kristallisation werden alle Vorgänge verstanden, die zur Bildung von Kristallen aus einer übersättigten Lösung führen. Die Löslichkeit eines Stoffes wird durch das Verhältnis der Kräfte bestimmt, die die Moleküle innerhalb des Kristalls zusammenhalten und andererseits ihrer Wechselwirkungen mit dem Lösungsmittel. Die Löslichkeit nimmt bei den meisten Substanzen mit sinkender Temperatur des Lösungsmittels ab.
Translation - Hungarian A szakszerűen érlelt minőségi borokkal szemben alapkövetelmény, hogy csillogóan tiszták, zavarosság- és kiválásmentesek legyenek. A palackozott borokban a bor érlelése során mégis, minden körültekintés ellenére tapasztalhatók kristálykiválások. Amennyiben a borérlelés során nem tesznek megfelelő óvintézkedéseket, akkor ez a jelenség a kálium-hidrogén-tartarátra, a „valódi borkőre“ alapvetően érvényes. Egyéb kristálykiválások – ha az olyan szélsőséges évektől, mint pl. a 2010-es év, eltekintünk – leginkább csak szórványosan, bizonyos feltételek fennállása esetén fordulnak elő. A „stílusosan” megtervezett borospalackoknál az optimális termékmegjelenésre törekedve a kristálykiválást ki kell küszöbölni. A palackozott borokban megjelenő borkőkiválások átmeneti vagy tartós elkerülésére alkalmazott módszerek régóta ismeretesek. A műszakilag költséges eljárások a kis- és középpincészetekben gazdasági okokból mégsem nyernek alkalmazást.
Jelen vizsgálat célja az volt, hogy különböző inhibitorokat, azaz stabilizáló hatású kolloid adalékanyagokat alkalmazzanak, hatékonyságukat, kezelhetőségüket és gazdaságosságukat összevetve. Az eljárás nehézsége a törvényileg újonnan jóváhagyott kezelőanyagok, mint pl. mannoproteinek és karboximetil-cellulóz (CMC) alkalmazásában, valamint ezek valódi borkőkiválást gátló hatásában rejlik, a hatást a kalcium-tartarátnál szintén vizsgálták.
A borkőkiválás alapjai
Kristályosodás alatt értendők mindazok a folyamatok, amelyek túltelített oldatból történő kristályképződéshez vezetnek. Egy anyag oldhatóságát azon erők viszonya szabja meg, amelyek a molekulát a kristály belsejében összetartják, másrészt az anyag oldószerrel való kölcsönhatásai. A legtöbb anyagnál az oldhatóság az oldószer hőmérsékletének csökkenésével csökken.
More
Less
Translation education
Graduate diploma - SZTE Szeged
Experience
Years of experience: 19. Registered at ProZ.com: Mar 2012.
Portfolio