Először is a magyar kifejezésről:
Az 1994-es LIV. törvény szól a ggyszertárak privatizásáról, ebben szerepel a következő definíció:
http://www.vitalitas.hu/?ctype=5&did=3213&cid=15
"1994. évi LIV. törvény
a gyógyszertárak létesítéséről és működésük egyes szabályairól
...
f) személyes gyógyszertár működtetési jog: megfelelő szakképesítéssel és szakmai gyakorlattal rendelkező gyógyszerész részére közforgalmú gyógyszertár kizárólagos működtetésére, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Országos Tisztifőorvosi Hivatala (a továbbiakban: OTH) által adott engedély (a továbbiakban: személyi jog)

Ennek az engedélynek igazából nincs angol megfelelője, mert ez a típusú engedély magyar sajátosság. Ez nem a "licensed pharmacist", hanem attól több. Az alapból feltétel, hogy szakképzett gyógyszerész legyen, tehát az nem elég, hogy "licensed pharmacist", ez egy gyógyszertár-működtetési engedély, amelyet személyre szólóan adnak ki.
Ebben az angol nyelvű ismertetőben elmagyarázzák a dolgot, és itt a tükörfordítást használják:
https://www.hspm.org/countries/hungary25062012/livinghit.asp...
"Before 2006 the ownership and market structure of pharmaceutical retail was developed based on the ethical model of corporate responsibility. Privatization was guided by Act LIV of 1994 on the Establishment and Rules of Operation of Pharmacies, according to which only self-employed private entrepreneurs and limited partnerships were allowed to operate community pharmacies, with the additional requirement that the unlimited liability partners of the limited partnerships must be pharmacists with at least a 25% share (Article 36). Community pharmacies had to be established and managed by pharmacists with a special licence, the so-called personal right (személyi jog) (Article 15), a concept similar to the “practice right” in primary care (see section 5.3). In partnerships, one of the unlimited liability partners had to be a pharmacist in possession of this special licence (Article 29). With these measures, the government aimed to ensure that pharmacists had a decisive role in the management of community pharmacies and that the pharmaceutical retail system would not be dominated by profit-making investment interests alone. By the end of 1997, all previously state-owned pharmacies serving the general public had been privatized according to this model (HCSO, 1999)."

Az alábbi link előhoz egy könyvet, amelyben szintén erről a törvényről van szó, angolul:
https://books.google.com/books?id=Ppjam4YUSiUC&pg=PA23&lpg=P...
Cases in the Environment of Business: International Perspectives
By David W. Conklin
Ebben ez szerepel:
"It is only possible to operate public pharmacies subject to personal rights. Personal rights mean a personal right to operate a pharmacy, which is only permitted for pharmacists with suitable professional training. The legal rule prescribes at least five years of on-the-job training at a pharmacy. It is furthermore a requirement that the individual in question be authorized to manage the pharmacy (holder of a Hungarian or adopted pharmacist's degree trained, a member of a Chamber on the National pharmacists' registry, etc.) and agree to ANTSZ (the State Public Health and Medical Officer Service) assigning an official manager in cases specified by the legal rule.
Personal rights, as a main rule, may only be authorized on the basis of a national-scale tender and after the opinion of the Chamber is obtained. Within the pharmacy privatization process, the favored bidder may received personal rights without an invitation of the tender.
Except there provided otherwise by the Act, public pharmacies must be managed by the party entitled to personal rights."